A felnőttek számára összeállított kérdőívet összesen 28 fő töltötte ki, nemi megoszlás szerint 17 férfi és 15 nő. 

A látássérülés típusa szerint a kitöltők kb. kétharmada (67,9%), 19 fő veleszületett látássérült személy, kb. egyharmada (32,1%), 9 fő későbbi életkorban vált látássérültté. Ez a kérdőív kérdéseire adott válaszok eredményei figyelembevételénél fontos tényező. 

A látássérülés súlyossága tekintetében a válaszadók döntő többsége súlyos látássérüléssel él: 16 fő (57,1%) vak, 6 fő (21,4%) vallotta magát aliglátónak. 5 fő (17,8%) sorolta magát a gyengénlátók kategóriájába, 1 fő válasza nem volt értékelhető, az ő látássérülésének súlyossága az aliglátás vagy gyengénlátás kategóriájába esik. 

Életkori megoszlás alapján a válaszadók fele (14 fő) a 31-40 éves kor közöttiek korosztályába tartozik, 5 fő 41-50 éves kor között van. A kitöltők között azonos arányban (3-3 fő) jelenik meg a 21-30 év, illetve a 61-70 év közöttiek korcsoportja. 1 fő a 16-20 évesek, 1 fő az 51-60 évesek, és további 1 fő a 70 év felettiek korcsoportjából töltötte ki a kérdőívet. 

A legmagasabb iskolai végzettség tekintetében a válaszadók közül 1 fő az általános iskola 8 osztályánál kevesebbet, 1 fő az általános iskola 8 osztályát végezte el. 2 fő szakiskolai bizonyítványt szerzett, 4 fő érettségit szerzett szakképesítés nélkül, 6 fő érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik szakképesítéssel, 1 főnek érettségire épülő szakképesítése van. Főiskolát 8 fő végzett, vagy szerzett azzal egyenértékű, pl. BA/BSc oklevelet, és 5 fő rendelkezik egyetemi, vagy azzal egyenértékű, pl. MA/MSc oklevéllel. 

Munkaerőpiaci státusz szerint a válaszadók fele rendelkezik munkavállalói jogviszonnyal, 8 fő nyílt munkaerőpiacon, 6 fő védett foglalkoztatásban dolgozik. 7 fő saját jogon rokkantsági nyugdíjas, baleseti járulékos, 1 fő ápolási díjban részesül, 1 fő gyermekgondozási ellátást kap, 1 fő háztartásbeli, 1 fő álláskereső, 2 fő további felsőoktatási tanulmányokat folytat, 1 fő egyéb felnőttoktatásban vesz részt. Az iskolázottság fokát és a foglalkoztatottság típusának összefüggéseit (nyílt vagy védett munkahely) elemezve vegyes a kép. A főiskolát vagy egyetemet végzett válaszadók, amennyiben dolgoznak (2 fő továbbra is tanul, 1 fő gyes-en van, 1 fő nem dolgozik, de adat nincs az okáról) többségükben a nyílt munkaerőpiacon helyezkedtek el (6 fő), 1 fő dolgozik védett munkahelyen. Az érettségivel szakképesítés nélkül rendelkezők közül 3 fő dolgozik védett és 1 fő nyílt munkaerőpiacon. Az érettségivel és szakképesítéssel rendelkező 2 fő védett munkahelyen talált állást. 2 fő, aki szakiskolát végzett, jelenleg nem dolgozik (álláskereső vagy egyéb ok). 

Családi állapot alapján a válaszadók több, mint fele (16 fő) nőtlen vagy hajadon. 9 fő él házasságban, 2 fő elvált és 1 fő özvegy. 

Az életkörülmények, lakáskörülmények kérdéskör válaszainak értékelése szerint családban 13 fő (szüleivel, saját házastársával vagy gyermekeivel), egyedül 4 fő él. Többségében saját tulajdonú ingatlannal rendelkeznek a kitöltők, néhányan albérletben laknak. 

Az egészségügyi jellemzőkre irányuló kérdések adatai alapján a válaszadók közül 10 fő él krónikus betegséggel, csatlakozó fogyatékosság nélkül. 3 fő számolt be csatlakozó mozgássérülésről vagy mozgásszervi megbetegedésről. 9 fő hallás- és látássérült (siketvak), közülük 1 főnél szív- és érrendszeri megbetegedés, további 1 főnél mozgásszervi megbetegedés is fennáll. 2 fő jelezte, hogy immunbetegséggel, további 1-1 fő pedig azt, hogy mentális betegséggel, cukorbetegséggel, neurológiai megbetegedéssel küzd. 1 főnek részképességzavar (diszlexia/diszgráfia/diszkalkulia), illetve ADHD diagnózisa van.

A válaszadók döntő többsége (25 fő) vett már igénybe élete során elemi rehabilitációs szolgáltatást. Azok, akik vettek részt elemi rehabilitációban, azoknak csaknem háromnegyede (18 fő) eddig már többször is. A kitöltők jellemzően ugyanahhoz a szolgáltatóhoz tértek vissza, ahol korábban már megfordultak (13 fő), és 5 fő keresett fel több szervezetet, szolgáltatót. A különböző szolgáltatók igénybe vételének hátterében általában (4 fő) az eredeti szolgáltató megszűnése állt, illetve a válaszadók közül 1 fő a lakóhelyéhez közelebb eső szolgáltatót talált, ezért következett be szolgáltatóváltás. A szakemberekkel, szolgáltatókkal kapcsolatos elégedetlenséget nem fogalmazták meg a válaszadók a szolgáltatóváltás hátterében.

Mivel a válaszadók nagy része vak, illetve minimális funkcionális látással rendelkezik, kimagasló azok száma, akik a tájékozódás és közlekedés, valamint az informatika és a mindennapos tevékenységek területét jelölték meg kiemelkedően fontos rehabilitációs területnek. A tapintható írás-olvasás megismerése iránti igény alacsonyabb arányú, de ezt magyarázza az is, hogy a kitöltők 67,9%-a veleszületetten látássérült, és közülük azok, akik vakok, már az alapfokú oktatás során elsajátíthatták a Braille írás-olvasás rendszerét.

A fent említett gyógypedagógiai modulokon (tájékozódás és közlekedés, mindennapos tevékenységek, látástréning, tapintható írás-olvasás) és az informatika oktatáson kívül a kérdőívet kitöltők csaknem fele (13 fő) igényt tartana foglalkozási rehabilitációra is. Valószínű, hogy akkor, amikor ők maguk részt vettek a rehabilitációban, erre nem vagy csak kevésbé volt lehetőségük. Közel ugyanennyien (11 fő) fogalmazták meg, hogy a gyógypedagógiai fejlesztésen túl pszichés támogatásra, megsegítésre is szükségük lenne, illetve a szociális esetkezelés jelenik meg a válaszokban mint jellemző igény (8 fő). 1-1 fő válaszolt úgy, hogy egyéb (a közlekedés támogatása, útvonalak tanulása, háztartási szerelések, javítások elsajátítása, személyi segítés/kísérés illetve új gyógymódokkal kapcsolatos tájékoztatás) területen tartana igényt segítségre. 6 fő a gyógypedagógiai fejlesztésen túl más területen nem tart igényt segítségre.

A válaszadók jellemzően előnyben részesítenék az otthontanítás kerete között folyó rehabilitációt (14 fő), ezt a megsegítési formát tartják a leghatékonyabbnak, a leginkább vállalhatónak. 5 fő ambuláns formában, heti rendszerességgel bejárva, 5 fő a rehabilitációs központba időnként bejárva szeretne leginkább tanulni. A hosszabb, intenzív, bentlakásos formában megvalósuló rehabilitációt 3 fő preferálta. Ennek hátterében az is állhat, hogy a családtól való elszakadás mellett a válaszadók fele munkaviszonnyal rendelkezik, és a munkából való tartós kiesés anyagi következményekkel, esetleg a munkahely elveszítésének félelmével is társulhat, továbbá azok, akik dolgoznak, korábban már részt vehettek bentlakásos tanfolyamon, s jelenlegi önállósági szintjük miatt nem igénylik ezt a szolgáltatási formát. 

A tanulás megvalósulásának formája mellett fontos tényező, hogy a válaszadók döntő többsége (26 fő) párhuzamosan több területen is tudna egyszerre haladni (tájékozódás és közlekedés, mindennapos tevékenységek, informatika, tapintható írás-olvasás, látástréning), még akkor is, ha ezt nem intenzív, bentlakásos tanfolyam keretén belül képzeli el. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy ambuláns keretek között a szakemberek számának korlátozottsága miatt többnyire maximum két modul párhuzamos oktatására van lehetősége a szolgáltatók többségének.

Az előbbi kérdéssel összefügg, hogy a válaszadók zöme (16 fő) max. 1 óra , illetve (7 fő) max. 2 óra utazást tart elképzelhetőnek, hogy ambuláns keretek között vegyen igénybe rehabilitációs szolgáltatást. 5 fő választotta azt a lehetőséget, hogy ottalvási lehetőséggel egyszerre több egymást követő napon történő oktatást tudna vállalni.

11 fő számolt be arról, hogy nem volt várakozási idő (várólista) a szolgáltatások igénylését követően, további 11 fő esetében a szolgáltatáshoz való hozzáférés 1 hónapon belül megvalósult. 5 fő válaszolt úgy, hogy 1-3 hónapot kellett várnia, míg megkezdődött a szolgáltatás, s 1 főnek kellett 6 hónapnál hosszabb ideig várakoznia erre. 

Az elemi rehabilitációban már részesült válaszadók fele (14 fő) az általuk igényelt összes szolgáltatást egyidőben megkapta (valószínűsíthetően többségében intenzív bentlakásos tanfolyamon vettek részt), 10 fő számolt be arról, hogy minden általa igényelt szolgáltatást megkapott, de időben eltolva, egymást követően. 1-1 fő nem kapott meg minden igényelt szolgáltatást, melynek oka vagy szakemberhiány vagy helyhiány volt. 1 főnek nem mondták meg, hogy miért nem kap meg minden szolgáltatást, és 1 fő egyéb okot jelölt meg ennek hátterében. 

A gyógypedagógiai fejlesztésen túl sokan, összesen 12 fő egyáltalán nem kapott más típusú segítséget. Pszichológusi segítségről 10 fő, foglalkozási rehabilitációban kapott segítségről 9 fő, szociális munkás segítségéről 7 fő, a szabadidő hasznos eltöltésében kapott segítségről 6 fő, gyógytornáról 5 fő számolt be. 

A válaszadók fele (14 fő) nem tartana igényt a kapott szolgáltatásokon kívül másra. Ha elérhető lenne, legtöbben (9 fő) gyógytornán vennének részt, s közel hasonló számban a szabadidő hasznos eltöltése (6 fő), a foglalkozási rehabilitáció (5 fő), a pszichés megsegítés (4 fő) jelenik meg a válaszokban mint további igény. 2 fő tartaná szükségesnek a maga esetében szociális munkás segítségét.

A rehabilitáció hatékonyságát a válaszadók véleménye szerint az alábbi, a családtagok számára nyújtott kiegészítő szolgáltatások javíthatnák: sajátélményes gyakorlatok a hozzátartozók számára, lefedett, ill. szimulációs szemüvegben végzett gyakorlatokon való részvétel, melyen keresztül a hozzátartozók hétköznapi szituációkat élhetnek át, ahogy látássérült családtagjuk lát (17 fő), videók megtekintése hozzátartozóknak a hatékony segítségadás formáiról (9 fő), hozzátartozói workshopokon való részvétel, melyen a hatékony segítés formáit mutatják be és azokat ők maguk gyakorolhatják (8 fő), írásbeli ismertető anyagok a hozzátartozók számára (7 fő). A válaszadók többsége tehát a családtagok többféle megsegítési módját is megjelölte igényként.

A szakemberek szakmai felkészültségével 15 fő nagyon elégedett volt. Elégedett 5 fő, többnyire elégedett 6 fő volt, 1 fő egyáltalán nem volt elégedett. A nem releváns válaszok száma egy. Az elégedettség mértéke ötfokú skálán meghatározva 4,2. 

Az oktatás folytonossága, a szakember miatt elmaradt órák számának viszonylatában 12 fő volt nagyon elégedett, 8 fő elégedett volt, többnyire elégedett 2 fő, nem volt elégedett 4 fő, és

A válaszadók közül szinte mindenki (26 fő) rendelkezik saját segédeszközzel, legyen az hosszú fehérbot, optikai segédeszköz, látássérültek számára készült speciális szoftver, beszélő vagy hangos eszköz, tapintható jelzéssel ellátott eszköz, Braille írógép, rezgő óra, indukciós hurok, hallókészülék, kerekesszék, illetve vakvezető kutya. 

A rehabilitáció időszaka alatt a szolgáltatók 60,7%-ban biztosították a kliensek számára a tanuláshoz szükséges eszközöket. 14,3%-ban bár a szolgáltató nem tudta biztosítani az eszközt, de segített az eszköz beszerzésében. 10,7%-ban nem kaptak a kliensek segítséget a szükséges segédeszközökhöz való hozzájutásban. 

Az esetek csaknem felében (46,4%) a kliensek a megvásárolni kívánt segédeszközöket rehabilitációs tanárukkal közösen választották ki a forgalmazóknál. A válaszadók 21,4%-a nyilatkozott úgy, hogy forgalmazói, beszerzési elérhetőséget igen, de személyes segítséget nem kapott a beszerzés során. Az esetek egy részében (14,3%) szociális munkás kíséretében vásárolták meg a számukra szükséges segédeszközöket. A megkérdezettek 7,1%-a válaszolt úgy, hogy bár a konkrét beszerzés lebonyolításában nem kaptak segítséget, de egyéb formában (pl. kapcsolatfelvétel a forgalmazókkal, a segédeszköz ártámogatásához szükséges egyedi méltányossági kérelem kitöltése) tudott segítséget nyújtani számukra a szolgáltató. A kliensek 10,7%-ának kellett mindent önállóan intéznie az eszközökhöz való hozzájutásban.

A válaszadók megítélése szerint az oktatáshoz az esetek döntő többségében (60,7%) megfelelő helyszín állt rendelkezésre, biztonságos, nyugodt körülmények között tanulhattak. 28,6% érezte úgy, hogy a lehetőségekhez képest megfelelőek voltak a körülmények a rehabilitációs folyamathoz, 7,1% szerint a helyszín kiválasztása ebből a szempontból változó volt.

A kijelölt szakemberekkel a kliensek 64,3%-a sikeresen tudott együttműködni. További 28,6% esetében nem történt szakemberváltás egy-egy rehabilitációs modul tanulása során. 3,6-3,6% kért másik szakembert a tanulási folyamat végén, illetve váltott a tanulási folyamat közben oktatót. 

Amennyiben valamilyen okból kifolyólag szakemberváltásra került sor, az a válaszok szerint minden esetben gördülékenyen zajlott, a kliens bevonásával egyeztettek a szakemberek a folytatásról.

Az egyéni fejlesztési tervek megismerése minden válaszadó számára fontos, többségében (71,4%) azonban megelégszenek a szóbeli ismertetéssel, 28,6% igényli az írásbeli megismerést. 

Hasonlóan fontos a kliensek számára a rehabilitációban történő előrehaladásukról való visszajelzés is a velük foglalkozó szakemberek részéről. Az esetek 71,4%-ában igénylik ezt a kliensek szóbeli formában, 25% válaszolt úgy, hogy ezt írásban igényli, s csupán 3,6% válaszolt úgy, hogy számára a visszajelzés nem fontos.

Kiegészítő, nem kötelezően megválaszolandó, nyitott kérdéseink a következő területekre irányultak:

A kérdésre 20 fő adott választ. Elégedett vagy többnyire elégedett szociális kapcsolataival 12 fő, de közülük 1 fő kissé szűkösnek ítéli kapcsolati körét, illetve 1 fő munkahelyi kapcsolataival ugyan elégedett, de sorstársi kapcsolatai tekintetében hiányérzetét fogalmazza meg, nehézségei vannak. Közepesen, részben elégedett ezen a területen 3 fő. Kevés baráti, szoros személyes kapcsolatról 5 fő számol be.

A kérdésre 20 fő adott választ. Jó kommunikációs készségek birtokában érzi magát 15 fő, átlagosnak, közepesnek, fejlesztendő területnek 5 fő ítéli ezt magában, akik közül 2 fő hozza ezt összefüggésbe hallássérülésével. 

A személyes kapcsolatok felvételének, kialakításának, fenntartásának kérdéskörére 21 fő adott választ. 14 főnek nincsenek nehézségei ezen a területen, 3 fő a kapcsolatok létesítésében él meg nehézségeket, és a hallássérültek közül 4 fő ezt a hallássérüléssel, a nem megfelelően beállított hallókészülékkel hozza összefüggésbe.

A kérdésre 19 fő adott választ. A legtöbben a sporttevékenységeket, a kirándulást/túrázást, a kézműveskedést, a színházlátogatást említették mint jelenleg számukra elérhető szabadidős tevékenységet.

A kérdőívet kitöltő felnőtt látássérült személyektől származó információk tükrében elmondható, hogy esetükben az aktuális élethelyzet, illetve a változó látásállapot mentén felmerülő újabb igények egy-egy személy életében többször is szükségessé teszi, hogy igénybe vegye az elemi rehabilitáció lehetősége nyújtotta megsegítést. 

A gyógypedagógiai modulok közül a tájékozódás és közlekedés, a mindennapos tevékenységek újratanulása kapcsán jelentkeznek legtöbben a szolgáltatásokra, illetve az informatikai ismeretek, a számítógép kezelésének elsajátítása foglal még el hangsúlyos helyet a rehabilitációs területek körében. 

Jellemzően az otthontanítás, illetve az ambuláns keretek között, a szolgáltatóhoz való bejárással megvalósuló rehabilitáció a legvonzóbb a kliensek számára, amikor rugalmas időbeosztással, mindennapi életükbe ágyazva tanulhatnak. A kliensek oldaláról a saját életközegben, ismert környezetben való tanulás érthető módon sok szempontból a legideálisabb, míg szolgáltatói oldalról ez jár a legnagyobb költséggel. 

Az esetek döntő többségében egyáltalán nem volt, vagy elfogadható hosszúságú (1-3 hó) volt a várakozási idő az igény jelzése és a rehabilitáció megkezdése között. Az igényelt területeken jellemzően egyidőben, vagy egyik modul befejezését követően a másikat elkezdve vehettek részt a kliensek oktatásban. A szakemberek felkészültsége és az oktatás folytonossága kapcsán a válaszadók pozitív véleménye a jellemző, és kivétel nélkül minden kérdőívet kitöltő személy arról számolt be, hogy közte és oktatója között egyenrangúnak, partnerinek ítélte meg a kapcsolatot. 

Elmondható, hogy a válaszadók saját segédeszközzel való ellátottsága jó. Döntő többségben a szolgáltatók a hozzájuk forduló kliensek számára a rehabilitáció időszaka alatt kölcsönzés formájában biztosítani tudták a tanuláshoz szükséges eszközöket, illetve segítettek azok beszerzésében. 

A tanuláshoz rendelkezésre álló helyszín hasonló arányban megfelelő, nyugodt és biztonságos volt.

A beérkezett válaszok eredményeit feldolgozva kiemelendő, hogy maguk az érintettek fontosnak tartják a közvetlen környezetük (családi közeg) több információval való ellátását is, mely véleményük szerint sikeresebbé tenné az elemi rehabilitációban szerzett képességeik érvényre jutását. A családdal folytatott munka – eseti formában megvalósuló személyes találkozáson alapuló, illetve a látássérült személy helyzetének átélésére, megértésére irányuló tájékoztató anyagok használata – valószínűleg a klienst ismerő, vele dolgozó szakemberhez kötődően valósulhatna meg a legcélravezetőbben. 

Az elemi rehabilitációt igénybe vevők magas arányban számolnak be arról, hogy az olyan kiegészítő szolgáltatási elemek, mint a szociális esetkezelés, a pszichés megsegítés, a foglalkozási rehabilitáció, a gyógytorna, a szabadidő hasznos eltöltése nagyobb hangsúllyal jelenhetnének meg a szolgáltatók által biztosított lehetőségek között.