Az agyi eredetű látássérülés felismerése gyermekkorban

Témaösszefoglaló - Információ szülők részére

Mit értünk agyi eredetű látássérülés alatt?

Az agyi eredetű látássérülés kifejezése alatt olyan látáskárosodást értünk, amely a vizuális funkciók működtetéséért felelős valamely agyi terület károsodása következtében jön létre. Mivel az agy több, mint 40%-a valamilyen formában részt vesz a látási funkciók megfelelő kivitelezésében, a látásért felelős bármely agyi terület károsodása jelentős következményekkel járhat a vizuális információk észlelése és feldolgozása terén.

A szakmai nyelvben megnevezésként a kortikális vagy kérgi, a centrális, illetve a cerebrális vagy agyi eredetű látássérülés kifejezést alkalmazzák. Az angolt nyelven használt kifejezés napjainkban leginkább a cerebral visual impairment, amelyet gyakran CVI mozaikszóként használnak.

Kialakulásának leggyakoribb okai csecsemő- és kisgyermekkorban

  • Oxigénhiányos állapotok (anoxia, hypoxia, ischaemia és asphyxia a gyermek születésének ideje alatt)
  • Periventricularis leukomalacia - PVL (oxigénhiány miatt kialakult agyszövet károsodás)
  • Intraventricularis vérzés (agyvérzés)
  • Újszülöttkori hipoglikémia (újszülöttkori alacsony vércukorszint)
  • Agyfejlődési anomáliák
  • Traumás agyi sérülés (megrázott baba szindróma és balesetből adódó koponya és agysérülések)
  • Központi idegrendszeri fertőzések (pl.: encephalitis - agyvelőgyulladás és meningitis - agyhártyagyulladás)
  • Hydrocephalus (vízfejűség)
  • Epilepszia
  • Anyagcserezavarok

Egyéb lehetséges kiváltó okok, kockázati tényezők

  • Az anya kábítószerfogyasztása stb.a szülést megelőzően
  • Ikerterhesség
  • Központi idegrendszeri fejlődési rendellenességek

Az agyi eredetű látássérülés egyértelmű felismerését nehezíti, amennyiben az alábbi tünetek valamelyike fennáll a gyermeknél:

  • Megkésett vizuális fejlődés
  • Autizmus spektrum zavar
  • Súlyos kétoldali centrális látótérkiesés (szkotóma) - excentrális tekintetrögzítéssel
  • Akaratlan szemmozgások
  • Súlyos intellektuális képességzavar

Mikor gyanakodjunk agyi eredetű látássérülésre

  • Amennyiben a szemészeti vizsgálatok negatívak vagy a megállapított szemészeti diagnózisok önmagukban nem magyarázzák meg a gyermek tipikustól eltérő vizuális működését.
  • Olyan orvosi anamnézis esetén, amely tipikusan neurológiai problémákat tartalmaz.
  • Sajátos vizuális magatartási jellemzők jelenléte esetén, melyek az alábbiakban olvashatók részletesebben

Sajátos vizuális magaratartási formák, melyek agyi eredetű látássérülésre utalhatnak:

  • Nehézség az új vizuális ingerek észlelésében, feldolgozásában (a gyermek leginkább ismerős tárgyakra figyel, új tárgyak iránt vizuálisan nem vagy kevéssé érdeklődik).
  • Vizuális komplexitással járó nehézségek (látásteljesítménye jobb képet mutat, ha egyszerre egy vizuális ingerre kell figyelnie, ha a környezet letisztult, illetve amikor a szemlélt vizuális anyag egyszerű, könnyen értelmezhető).
  • A zsúfolt vizuális környezet zavaró hatása (a gyermek közelebb hajol a szemlélt tárgyhoz, hogy ezáltal kizárja a zavaró ingereket).
  • A távolabb lévő tárgyakat nehezebben veszi észre, ismeri fel, inkább csak a közelében lévő tárgyak keltik fel a vizuális érdeklődését.
  • A látótér egyes részeinek előnyben részesítése (pl.: az egyik oldalon könnyebben észreveszi a bemutatott tárgyat, mint látóterének többi részén).
  • A perifériás látását jobban tudja használni, mint a centrális látást (előfordulhat, hogy a bemutatott tárgy mellé néz, nem pedig a tárgyon rögzíti a tekintetét).
  • Céltalannak tűnő fénybe tekintés, fénykereső vizuális magatartás vagy éppen ellenkezőleg: fényérzékenység, fénykerülés jelenléte.
  • Egyes színek iránt tanúsított fokozottabb érdeklődés (sokszor a piros, sárga színek a leginkább figyelemfelkeltők a gyermek számára, de más szín is betöltheti ezt a funkciót).
  • A vizuális válaszok késleltettek vagy lassúak (pl.: hosszabb időbe telik ránézni egy tárgya, vagy tekintetet váltani).
  • A mozgásban lévő tárgyak jobban felkeltik a gyermek vizuális érdeklődését, és könnyebben is értelmezik azok egészét, mint a statikus tárgyakat.
  • Atipikus vizuális reflexek (pl.: elmarad vagy késik a pislogási reflex, ha megérintik az orrát, vagy ha egy tárgy gyorsan közelít felé).
  • Atipikus vizuomotoros viselkedés (először ránéz a tárgyra, majd elfordítja a fejét, azután nyúl az adott tárgyért).
  • A távolságok, mélységek érzékelése nehézkes számára, amely befolyásolja a tárgyakért való pontos nyúlást (sokszor mellé nyúl, pontatlan a szem-kéz koordináció).
  • A túl sok vizuális inger következtében gyorsan jelentkeznek a fáradtság jelei a gyermeken, illetve a rövid vizuális figyelmi szakaszok jellemzők.

A gyermek látása változó lehet

A gyermek látása a nap folyamán többször, de akár percről-percre is változhat. Előfordulhat, hogy egészen apró dolgokat is észrevesz a gyermek, máskor pedig nagyobb tárgyakkal is ütközik, megbotlik azokban. Amennyiben az idegrendszer túltelítődik vizuális információkkal, a gyermek olykor teljesen figyelmen kívül hagyhatja a vizuális ingereket, úgy szólván „kikapcsol” a látása. Az egyéb környezeti ingerek, hangforrások vizuális ingerekkel való egyidejű jelenléte szintén negatívan befolyásolhatja funkcionális látásteljesítményét.

Előfordulásának gyakorisága

Nemzetközi adatok alapján a fejlett, nyugati országokban az agyi eredetű látássérülés jelenleg a leggyakrabban előforduló látássérülési típus a gyermekek körében. Előfordul azonban, hogy a szakemberek által nem kerül sor sikeres diagnosztizálásra, ezért a gyengébb látásteljesítmény hátterében álló valódi ok a szülők és a pedagógusok előtt rejtve marad.

Ki segíthet a diagnózis felállításában

Nagyon fontos a megfelelő szemészeti vizsgálatok elvégzése. A szemész szakorvoson kívül neurológus és neuro-ophthalmológus segítheti a diagnózis felállítását. Fontos tudni, hogy az agyi eredetű látássérülés önállóan, de más szemészeti megbetegedésekkel együttesen is jelen lehet. Amennyiben a látószerv vizsgálata során kapott eredmények negatívak, vagy nem teljesen magyarázzák a gyermek vizuális magatartását, ez esetben fontos az agyi képalkotó eljárásokkal történő vizsgálatok elvégzése, amelyek feltárhatják az agy szerkezetében lévő esetleges eltéréseket. Előfordulhat, hogy ezek a vizsgálatok sem hozzák meg a várt eredményt, a fennálló jellegzetes vizuális viselkedési jelekkel ilyenkor is fontos gyógypedagógiai funkcionális látásvizsgálatot kezdeményezni, amely során látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus a vizsgálati és megfigyelési tapasztalatok alapján célzott javaslatokat adhat a gyermek látásfejlesztésére vonatkozóan.

Az agyi eredetű látássérülésben érintett gyermekek a látássérülés súlyossága és az esetlegesen fennálló egyéb sérülések, fogyatékosságok szempontjából három csoportba sorolhatók:

  • Akik esetében igen súlyos a látássérülés, ezért a mindennapos tevékenységek során nem tudnak a látásukra hagyatkozni.
  • Akik a valamilyen fokú funkcionális látással rendelkeznek, esetlegesen fennálló intellektuális képességzavar vagy egyéb fogyatékosság jelenléte mellett.
  • Akik a látássérülés ellenére olyan mértékű funkcionális látásteljesítménnyel – és annak használatához szükséges képességekkel, készségekkel – rendelkeznek, hogy kisebb nehézségekkel, de közel tipikusan boldogulnak a vizualitást igénylő tevékenységekben.

Habilitáció

A funkcionális látás az agyi eredetű látássérülés esetében is minden gyermek esetében más és más képet mutathat. Előfordulhat gyakorlatilag teljes vakság, ugyanakkor az is, hogy a hétköznapokban csupán alig észrevehető jeleleit tapasztaljuk ennek a látássérülés típusnak, ám a gyermek mégis jelentős nehézségekkel nézhet szembe pl.: az iskolai tevékenységek során. A habilitációnak éppen ezért minden esetben az adott gyermek igényeire szabottan kell megkezdődnie, és következetes módon felépülnie, a fokozatosság elvének figyelembevételével. A habilitáció sikeressége nagyban függ az agyi károsodás mértékétől, valamint attól, hogy a sérülést követően mennyi időn belül vette kezdetét a fejlesztés. A vizuális funkciók teljes javulásáról általában nem beszélhetünk, de a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az idejében megkezdett és rendszeres intervenció jelentős funkcionális javulásokat eredményezhet.

Mit tehetünk szülőként a gyermek számára optimális vizuális környezet kialakításáért?

Szülőként is jelentős a szerepünk abban, hogy a gyermek vizuális funkciói fejlődjenek, illetve segíthetjük a gyermeket abban, hogy meglévő látását minél jobban ki tudja használni.

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a gyermek vizuális funkciói gyengék, vizuális figyelmét csak kevés dolog és rövid ideig kelti fel, az elsődleges cél ez esetben a vizuális viselkedés felépítése, megalapozása. Kezdetben tehát arra törekszünk, hogy felkeltsük a gyermek vizuális érdeklődését, figyelmét a környezetében lévő tárgyak iránt.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

  • Élénk és egyszínű tárgyakat használjunk (gyakran a sárga, piros színek a leginkább figyelemkeltetők, de más szín is kiválthatja a gyermek érdeklődését).
  • A tárgyak legyenek nagyméretűek, jól láthatóak.
  • Figyeljük meg, látóterének melyik részén (jobb, bal, fent, lent) veszi észre az adott tárgyat a gyermek, és mindig ott mutassuk be számára először a megfigyelni kívánt vizuális anyagot. Ugyanakkor tegyük próbára a látótér többi területén is gyermek vizuális figyelmét.
  • Biztosítsunk elegendő időt a vizuális válaszokra (akár 1-2 perc).
  • Keltsük fel vizuális figyelmét mozgásban lévő, mozgó tárgyakkal (pl.: lávalámpa).
  • Használjunk aktív tanulást biztosító játékfelületeket és tereket (pl.: Lilli Nielsen-féle kis szoba).
  • Használjunk a gyermek mindennapi tevékenységéből ismerős tárgyakat (pl.: fésű, kanál, fogkefe stb.).
  • Alkalmazzunk csillogó, fényvisszaverő eszközöket (pl.: csillogó pom-pom, irizáló felületű csomagolópapírral bevont kockák stb.).
  • Biztosítsunk csendes környezetet a vizuális funkciók megalapozásához, használjunk csendes játékokat.
  • Csökkentsük a vizuális háttérzajt, a játék során alkalmazott felület legyen egyszínű, kontrasztos (pl.: fekete vagy sötétkék terítő).
  • Egyszerre egy tárggyal, játékkal foglalkozzunk.
  • A gyermek számára legyen kényelmes az ülő vagy fekvő pozíció.
  • A saját ruházatunk se legyen vizuálisan zavaró, mintás - lehetőleg egyszínű ruhát viseljünk.
  • Világítsuk meg a megfigyelni kívánt tárgyakat, vagy alkalmazzunk világító felületet a tárgyakkal való manipulációhoz (pl.: világító dobozt), akár a helyiség elsötétítése mellett. Kerüljük, hogy a gyermek hosszasan az erős fényforrásba tekintsen.
  • A gyermek számára már ismerős tárgyakat, játékokat alkalmazzunk.
  • Mindig a gyermek közelében lévő tárgyakra hívjuk fel a figyelmét, ne a tőle távol esőkre.

Amikor a gyermek már vizuálisan érdeklődik a környezete tárgyai iránt, a cél a látás integrálása a tárgyak funkcióival, tehát az, hogy a gyermek felismerje a tárgyakat a környezetében, nyúljon értük és elkezdje azokat használni.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

  • Továbbra is küszöböljük ki a környezeti komplexitást, zárjuk ki a zavaró hangforrásokat, kerüljük a vizuálisan zsúfolt környezetet.
  • Hívjuk fel a gyermek figyelmét a tárgyakra azok mozgatásával, mozgásba hozásával.
  • Alkalmazzunk élénk színű jelöléseket a tárgyakon, ráirányítva ezzel a gyermek vizuális figyelmét a tárgyra vagy annak valamely részletére (pl.: tálca széleinek jelölése színes szigetelőszalaggal, a játék funkciógombjának jelölése élénk színnel).
  • Segítsük a tárgyakért való nyúlást azáltal, hogy élénk színnel megjelöljük a tárgynak azon részét, ahol azt meg kell fognia (pl.: a fésű nyelét).
  • A tárgy-kép egyeztetés átmenetében alakítsuk át a háromdimenziós tárgyakat síkban értelmezhető szimbólumokká (pl.: hosszantengely mentén vágjunk félbe egy joghurtos poharat és ragasszuk azt fel egy fekete kartonlapra).
  • Továbbra is biztosítsunk elegendő időt a vizuális reakciókra.
  • Továbbra is alkalmazzunk a gyermek számára a környezetéből ismerős tárgyakat, főként, ha új dolgot szeretnénk neki tanítani.
  • Világító felületek alkalmazása továbbra is javasolt (pl.: világító doboz). Kontrolláljuk a fények, megvilágítás alkalmazását, ne az szolgáljon egyedül a vizuális figyelem felkeltésére.
  • A gyermek számára ismert tárgyakról fotók készíthetők, gyakorolható azok egyeztetése a valódi tárgyakkal.
  • A képek, képeskönyvek nézegetésekor ügyeljünk arra, hogy azok könnyen értelmezhető grafikával és élénk színekkel készült vizuális anyagok legyenek. A nyomtatási méret legyen jól látható, nagyméretű.

Amikor a gyermek már gyakorlottabban használja a látását környezetének megismerése, a hangsúly az összetettebb vizuális funkciókra helyeződik, például a távolságok megítélésének gyakorlására, a tárgyak térbeli helyzetének megfigyelésére.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

  • Továbbra is küszöböljük ki a környezeti komplexitást a vizuális funkciók célzott gyakorlása idején, zárjuk ki a felesleges, zavaró hangforrásokat, kerüljük a vizuálisan zsúfolt környezetet.
  • Továbbra is használjunk élénk színű tárgyakat és jelöléseket a könnyebb vizuális tájékozódás érdekében.
  • A világító háttérfelületek alkalmazása továbbra is támogató jellegű lehet (pl.: világító doboz, táblagépes applikációk).
  • Amennyiben a gyermek már a betűtanulással, olvasással is ismerkedik: növeljük a nyomtatott szövegekben a betűk közti távolságokat, alkalmazzunk szövegkiemelőket, a szöveg nem releváns részeinek kitakarására alkalmas sorvezetőket (pl.: fekete kartonlapból egy sornyi szöveg láthatóságát biztosító rész kivágása), egyéb sorvezetőket vagy sortartókat, amelyek segítik a gyermek számára a szövegben való könnyebb tájékozódást.
  • Amennyiben az arcok felismerése nehezített, támogassuk a gyermeket abban, hogyan és milyen vizuális, valamint egyéb információkból (pl.: hang alapján) tudja felismerni, azonosítani a környezetében lévő személyeket. Támogassuk a gyermeket a szociális készségeiben, társas kapcsolataiban.