Az agyi eredetű látássérülés kifejezése alatt olyan látáskárosodást értünk, amely a vizuális funkciók működtetéséért felelős valamely agyi terület károsodása következtében jön létre. Mivel az agy több, mint 40%-a valamilyen formában részt vesz a látási funkciók megfelelő kivitelezésében, a látásért felelős bármely agyi terület károsodása jelentős következményekkel járhat a vizuális információk észlelése és feldolgozása terén.

A szakmai nyelvben megnevezésként a kortikális vagy kérgi, a centrális, illetve a cerebrális vagy agyi eredetű látássérülés kifejezést alkalmazzák. Az angolt nyelven használt kifejezés napjainkban leginkább a cerebral visual impairment, amelyet gyakran CVI mozaikszóként használnak.

• Oxigénhiányos állapotok (anoxia, hypoxia, ischaemia és asphyxia a gyermek születésének ideje alatt)
• Periventricularis leukomalacia - PVL (oxigénhiány miatt kialakult agyszövet károsodás)
• Intraventricularis vérzés (agyvérzés)
• Újszülöttkori hipoglikémia (újszülöttkori alacsony vércukorszint)
• Agyfejlődési anomáliák
• Traumás agyi sérülés (megrázott baba szindróma és balesetből adódó koponya és agysérülések)
• Központi idegrendszeri fertőzések (pl.: encephalitis - agyvelőgyulladás és meningitis - agyhártyagyulladás)
• Hydrocephalus (vízfejűség)
• Epilepszia
• Anyagcserezavarok

Egyéb lehetséges kiváltó okok, kockázati tényezők

• Az anya kábítószerfogyasztása stb.a szülést megelőzően
• Ikerterhesség
• Központi idegrendszeri fejlődési rendellenességek

Az agyi eredetű látássérülés egyértelmű felismerését nehezíti, amennyiben az alábbi tünetek valamelyike fennáll a gyermeknél:

• Megkésett vizuális fejlődés
• Autizmus spektrum zavar
• Súlyos kétoldali centrális látótérkiesés (szkotóma) - excentrális tekintetrögzítéssel
• Akaratlan szemmozgások
• Súlyos intellektuális képességzavar

A gyermek látása a nap folyamán többször, de akár percről-percre is változhat. Előfordulhat, hogy egészen apró dolgokat is észrevesz a gyermek, máskor pedig nagyobb tárgyakkal is ütközik, megbotlik azokban. Amennyiben az idegrendszer túltelítődik vizuális információkkal, a gyermek olykor teljesen figyelmen kívül hagyhatja a vizuális ingereket, úgy szólván „kikapcsol” a látása. Az egyéb környezeti ingerek, hangforrások vizuális ingerekkel való egyidejű jelenléte szintén negatívan befolyásolhatja funkcionális látásteljesítményét.

Nemzetközi adatok alapján a fejlett, nyugati országokban az agyi eredetű látássérülés jelenleg a leggyakrabban előforduló látássérülési típus a gyermekek körében. Előfordul azonban, hogy a szakemberek által nem kerül sor sikeres diagnosztizálásra, ezért a gyengébb látásteljesítmény hátterében álló valódi ok a szülők és a pedagógusok előtt rejtve marad.

Nagyon fontos a megfelelő szemészeti vizsgálatok elvégzése. A szemész szakorvoson kívül neurológus és neuro-ophthalmológus segítheti a diagnózis felállítását. Fontos tudni, hogy az agyi eredetű látássérülés önállóan, de más szemészeti megbetegedésekkel együttesen is jelen lehet. Amennyiben a látószerv vizsgálata során kapott eredmények negatívak, vagy nem teljesen magyarázzák a gyermek vizuális magatartását, ez esetben fontos az agyi képalkotó eljárásokkal történő vizsgálatok elvégzése, amelyek feltárhatják az agy szerkezetében lévő esetleges eltéréseket. Előfordulhat, hogy ezek a vizsgálatok sem hozzák meg a várt eredményt, a fennálló jellegzetes vizuális viselkedési jelekkel ilyenkor is fontos gyógypedagógiai funkcionális látásvizsgálatot kezdeményezni, amely során látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus a vizsgálati és megfigyelési tapasztalatok alapján célzott javaslatokat adhat a gyermek látásfejlesztésére vonatkozóan.

Az agyi eredetű látássérülésben érintett gyermekek a látássérülés súlyossága és az esetlegesen fennálló egyéb sérülések, fogyatékosságok szempontjából három csoportba sorolhatók:

• Akik esetében igen súlyos a látássérülés, ezért a mindennapos tevékenységek során nem tudnak a látásukra hagyatkozni.
• Akik a valamilyen fokú funkcionális látással rendelkeznek, esetlegesen fennálló intellektuális képességzavar vagy egyéb fogyatékosság jelenléte mellett.
• Akik a látássérülés ellenére olyan mértékű funkcionális látásteljesítménnyel – és annak használatához szükséges képességekkel, készségekkel – rendelkeznek, hogy kisebb nehézségekkel, de közel tipikusan boldogulnak a vizualitást igénylő tevékenységekben.

A funkcionális látás az agyi eredetű látássérülés esetében is minden gyermek esetében más és más képet mutathat. Előfordulhat gyakorlatilag teljes vakság, ugyanakkor az is, hogy a hétköznapokban csupán alig észrevehető jeleleit tapasztaljuk ennek a látássérülés típusnak, ám a gyermek mégis jelentős nehézségekkel nézhet szembe pl.: az iskolai tevékenységek során. A habilitációnak éppen ezért minden esetben az adott gyermek igényeire szabottan kell megkezdődnie, és következetes módon felépülnie, a fokozatosság elvének figyelembevételével. A habilitáció sikeressége nagyban függ az agyi károsodás mértékétől, valamint attól, hogy a sérülést követően mennyi időn belül vette kezdetét a fejlesztés. A vizuális funkciók teljes javulásáról általában nem beszélhetünk, de a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az idejében megkezdett és rendszeres intervenció jelentős funkcionális javulásokat eredményezhet.

Szülőként is jelentős a szerepünk abban, hogy a gyermek vizuális funkciói fejlődjenek, illetve segíthetjük a gyermeket abban, hogy meglévő látását minél jobban ki tudja használni.

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a gyermek vizuális funkciói gyengék, vizuális figyelmét csak kevés dolog és rövid ideig kelti fel, az elsődleges cél ez esetben a vizuális viselkedés felépítése, megalapozása. Kezdetben tehát arra törekszünk, hogy felkeltsük a gyermek vizuális érdeklődését, figyelmét a környezetében lévő tárgyak iránt.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

• Élénk és egyszínű tárgyakat használjunk (gyakran a sárga, piros színek a leginkább figyelemkeltetők, de más szín is kiválthatja a gyermek érdeklődését).
• A tárgyak legyenek nagyméretűek, jól láthatóak.
• Figyeljük meg, látóterének melyik részén (jobb, bal, fent, lent) veszi észre az adott tárgyat a gyermek, és mindig ott mutassuk be számára először a megfigyelni kívánt vizuális anyagot. Ugyanakkor tegyük próbára a látótér többi területén is gyermek vizuális figyelmét.
• Biztosítsunk elegendő időt a vizuális válaszokra (akár 1-2 perc).
• Keltsük fel vizuális figyelmét mozgásban lévő, mozgó tárgyakkal (pl.: lávalámpa).
• Használjunk aktív tanulást biztosító játékfelületeket és tereket (pl.: Lilli Nielsen-féle kis szoba).
• Használjunk a gyermek mindennapi tevékenységéből ismerős tárgyakat (pl.: fésű, kanál, fogkefe stb.).
• Alkalmazzunk csillogó, fényvisszaverő eszközöket (pl.: csillogó pom-pom, irizáló felületű csomagolópapírral bevont kockák stb.).
• Biztosítsunk csendes környezetet a vizuális funkciók megalapozásához, használjunk csendes játékokat.
• Csökkentsük a vizuális háttérzajt, a játék során alkalmazott felület legyen egyszínű, kontrasztos (pl.: fekete vagy sötétkék terítő).
• Egyszerre egy tárggyal, játékkal foglalkozzunk.
• A gyermek számára legyen kényelmes az ülő vagy fekvő pozíció.
• A saját ruházatunk se legyen vizuálisan zavaró, mintás - lehetőleg egyszínű ruhát viseljünk.
• Világítsuk meg a megfigyelni kívánt tárgyakat, vagy alkalmazzunk világító felületet a tárgyakkal való manipulációhoz (pl.: világító dobozt), akár a helyiség elsötétítése mellett. Kerüljük, hogy a gyermek hosszasan az erős fényforrásba tekintsen.
• A gyermek számára már ismerős tárgyakat, játékokat alkalmazzunk.
• Mindig a gyermek közelében lévő tárgyakra hívjuk fel a figyelmét, ne a tőle távol esőkre.

Amikor a gyermek már vizuálisan érdeklődik a környezete tárgyai iránt, a cél a látás integrálása a tárgyak funkcióival, tehát az, hogy a gyermek felismerje a tárgyakat a környezetében, nyúljon értük és elkezdje azokat használni.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

• Továbbra is küszöböljük ki a környezeti komplexitást, zárjuk ki a zavaró hangforrásokat, kerüljük a vizuálisan zsúfolt környezetet.
• Hívjuk fel a gyermek figyelmét a tárgyakra azok mozgatásával, mozgásba hozásával.
• Alkalmazzunk élénk színű jelöléseket a tárgyakon, ráirányítva ezzel a gyermek vizuális figyelmét a tárgyra vagy annak valamely részletére (pl.: tálca széleinek jelölése színes szigetelőszalaggal, a játék funkciógombjának jelölése élénk színnel).
• Segítsük a tárgyakért való nyúlást azáltal, hogy élénk színnel megjelöljük a tárgynak azon részét, ahol azt meg kell fognia (pl.: a fésű nyelét).
• A tárgy-kép egyeztetés átmenetében alakítsuk át a háromdimenziós tárgyakat síkban értelmezhető szimbólumokká (pl.: hosszantengely mentén vágjunk félbe egy joghurtos poharat és ragasszuk azt fel egy fekete kartonlapra).
• Továbbra is biztosítsunk elegendő időt a vizuális reakciókra.
• Továbbra is alkalmazzunk a gyermek számára a környezetéből ismerős tárgyakat, főként, ha új dolgot szeretnénk neki tanítani.
• Világító felületek alkalmazása továbbra is javasolt (pl.: világító doboz). Kontrolláljuk a fények, megvilágítás alkalmazását, ne az szolgáljon egyedül a vizuális figyelem felkeltésére.
• A gyermek számára ismert tárgyakról fotók készíthetők, gyakorolható azok egyeztetése a valódi tárgyakkal.
• A képek, képeskönyvek nézegetésekor ügyeljünk arra, hogy azok könnyen értelmezhető grafikával és élénk színekkel készült vizuális anyagok legyenek. A nyomtatási méret legyen jól látható, nagyméretű.

Amikor a gyermek már gyakorlottabban használja a látását környezetének megismerése, a hangsúly az összetettebb vizuális funkciókra helyeződik, például a távolságok megítélésének gyakorlására, a tárgyak térbeli helyzetének megfigyelésére.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

• Továbbra is küszöböljük ki a környezeti komplexitást a vizuális funkciók célzott gyakorlása idején, zárjuk ki a felesleges, zavaró hangforrásokat, kerüljük a vizuálisan zsúfolt környezetet.
• Továbbra is használjunk élénk színű tárgyakat és jelöléseket a könnyebb vizuális tájékozódás érdekében.
• A világító háttérfelületek alkalmazása továbbra is támogató jellegű lehet (pl.: világító doboz, táblagépes applikációk).
• Amennyiben a gyermek már a betűtanulással, olvasással is ismerkedik: növeljük a nyomtatott szövegekben a betűk közti távolságokat, alkalmazzunk szövegkiemelőket, a szöveg nem releváns részeinek kitakarására alkalmas sorvezetőket (pl.: fekete kartonlapból egy sornyi szöveg láthatóságát biztosító rész kivágása), egyéb sorvezetőket vagy sortartókat, amelyek segítik a gyermek számára a szövegben való könnyebb tájékozódást.
• Amennyiben az arcok felismerése nehezített, támogassuk a gyermeket abban, hogyan és milyen vizuális, valamint egyéb információkból (pl.: hang alapján) tudja felismerni, azonosítani a környezetében lévő személyeket. Támogassuk a gyermeket a szociális készségeiben, társas kapcsolataiban.

Felhasznált források, melyeken angol nyelven további információk olvashatók a témában:
http://www.childrenshospital.org/conditions-and-treatments/conditions/c/cortical-visual-impairment/symptoms-and-causes
https://cviscotland.org/documents.php?did=4&sid=227
https://cvisociety.org.uk
https://cviteacher.wordpress.com
http://littlebearsees.org
http://www.perkinselearning.org/cvi/parents
https://www.perkins.org/assets/downloads/webinars/presentation/building-strategies-6-27-13.pdf
https://www.perkins.org/stories/five-things-you-probably-dont-know-about-cvi
https://hu.pinterest.com/pathstoliteracy/cvi/
https://www.rnib.org.uk/insight-online/cvi-profound-multiple-learning-disabilities
https://www.rnib.org.uk/insight-online/supporting-children-cerebral-visual-impairment
https://strategytosee.com
https://www.teachcvi.net
https://www.isaac-online.org/wordpress/wp-content/uploads/ISAAC-webinar-6.6.17.pdf